Arizonica

Arboretum and Nursery

Szép Lak, 2011 február

Pluszok és mínuszok - Golyóálló növények

Létezik-e vajon kerttrend és növénytrend? Létezik-e, abban az értelemben, ahogyan számon tartjuk, követjük, és olykor (akaratlanul vagy akarva) alakítjuk is a lakástrendeket vagy azon belül az egyes felhasznált anyagok, berendezések, elrendezési módok trendjeit? Talán kevésbé feltűnően, talán kevésbé viharosan változó módon, de egyértelműen létezik mindez a kertjeinkbe kerülő növények frontján is. Nem, nem a divatra gondolunk, és nem is (csak) arra, hogy milyen növényt látunk szépnek ma (holnap), szemben a tíz-húsz évvel ezelőtti ideáljainkkal.

Libanoni cédrus (Cedrus libani) erdő a törökországi Taurus-hegységben, ahol öt hónapig tart a tél, méteres hóval és mínusz 30 fokos hidegekkel.

További képek >>

A jól feltett kérdés ma már így szól: amellett, hogy egy növény a színeivel, alakjával, illatával vagy gyümölcseivel esztétikai és akár gasztronómiai élményt ad, hogyan viseli a megbokrosodó klíma mind kegyetlenebb próbatételeit? Hiába szép - jelentsen ez a különböző ízlésűeknek esetleg mást és mást - egy növény a megvásárlásakor, beültetésekor vagy néhány évig, ha az első komolyabb hideg, az első tartós szárazság, az első hőhullám úgy távolítja el a kertből, mintha ott sem lett volna. A klímatűrés, mint alapkövetelmény nem különbözik (ma már) attól, mint amikor egy csempe, egy fürdőkád, egy hidegburkolat iránti igényeinket fogalmazzuk meg (és fogalmazzuk újra) a fejlődő technológia, az egyre javuló teljesítmény és a folyton változó ízlés függvényében.

Az igazán jól feltett kérdés tudatosan fel is cseréli a szempontok fontosságát: a folyamatosan romló és egyre vadabb szélsőségeket hozó klímában is folyamatosan helytálló növények közül most éppen melyek számítanak "trendinek"? Valószínűleg annak az időszakát éljük, amikor egyszer és mindenkorra eltűnőben, felszámolódóban van az esztétikát mindenek fölé emelő, minden mást ki is záró szemlélet.

Lassan, a kívánatosnál mindenképpen lassabban, de teret nyertek kertjeinkben a száraz forróságot és a téli hidegeket egyaránt jól tűrő (és szép!) növények. Miért is? Hát mert megsokasodtak a velőt forraló meleget, tartós szárazságot produkáló esztendők. Nagyjából az utóbbi harminc év "arról szólt", hogy a világ nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg, félsivatagi, száraz magashegységi és szubmediterrán övezeteiből "beszivárogtak" az ott honos, szívós növények, és elkezdték átvenni a nedvességigényes, jó talajt, sok tápanyagot igénylő, "megszokott" dísznövények helyét. Kezdve a levendulák és zsályák karrierjétől az Arizona ciprus bevonulásán át egészen a sivatagi jukkák térhódításáig, tetten érhető ez a folyamat. Ez persze azzal is összefügg, hogy a mediterrán kert - sokszor csak "mediterrán" növényekkel - éppen divatba jött.

Aztán eljött a 2010-es esztendő, amely a megszokott, átlagos hazai csapadékmennyiség legalább kétszeresét hozta, helyenként még többet. Vajon az évmilliók óta csapadékhiányra kondicionált növények hogyan kerülnek majd ki a mostani, még télen is nedvességgel telített időszakból?

Először is szögezzük le: fabatkát sem érnek vagy érnének azok a szárazságtűrők, amelyek most megadják vagy megadnák magukat. Egy olyan vidéken, ahol 5-20 évenként bekövetkezik szélsőségesen csapadékos év is, olyan növényekre van szükség, amelyek ezt is képesek károsodás nélkül elviselni. Itt nemcsak arról van szó, hogy ne rohadjanak ki, hanem például arról is, hogy mélyre hatoló, erős gyökérzetükkel a rengeteg víz miatt felázott talajon is álljanak ellen a mind gyakoribb szélviharoknak. És ez még mindig nem a vége! A tavalyi év sok csapadéka azt is jelentette, hogy több volt a borultság, kevesebb a fény és a meleg az átlagoshoz képest. Ez befolyásolja a mostanában búcsúzó télen a növények hidegtűrését is: a növényi szövetekben több a víz a megszokottnál, a hajtások biztonságos beérését veszélyeztette a hő- és fényhiány. Összességében mindez a mínuszok idején a fagykárok valószínűségét növeli. És amikor január közepén az egész ország örvendezett a Mecsekben hirtelen kinyílt illatos hunyornak, az értő kertbarát éppen hogy aggódni kezdett: a tél közepi enyheség a később (valószínűleg) visszatérő tél keményebb kárainak szálláscsinálója is lehet…

A kertészek és növénybarátok körében közkeletű kifejezéssel élve, "golyóálló" növényekre van szükségünk, mert a klímaromlás (lásd: globális felmelegedés következményei) összes - összes! - szélsőségét ki kell bírniuk. Így aztán egyrészt most a tél "végzi" a kertekben a kíméletlen szelekciót, másrészt viszont a hazai dísznövény nemesítők maroknyi, távolba tekintő és kísérletező hányada, évtizedek óta, céltudatosan ilyen szempontok szerint válogat s juttat a faiskolákba, a kertekbe a pluszokat és mínuszokat, a szárazat, a vizet, a szelet, szóval lehetőleg mindent kibíró új dísznövény-fajtákat. Érdemes rájuk és munkájuk eredményeire odafigyelni! Nemcsak azért, mert szokatlan szépségekkel gazdagítják a kertészeti kínálatot, hanem mert e szépségek "műszaki tartalma", azaz klímatűrési tulajdonságaik messze felülmúlják számos, széles körben elterjedt faj és fajta hasonló képességét. Közülük válogatva kevesebb lesz a pusztulás, kisebb a gondozási igény, mellőzhető az öntözés és az állandó tápanyag-utánpótlás. Mindez jelentős megtakarítást is hoz leendő tulajdonosaiknak. Beleillenek annyira a kerttrendbe, mint mondjuk a kondenzációs kazánok a korszerű fűtési rendszerekbe…