Arizonica

Arborétum és Kertészet

Klímaromlás: kihívás és válasz

Igenis: klímaromlás - sőt klímarongálás, klímarombolás! - nem pedig "klímaváltozás".

Nem lehet véletlen, hogy az eufemisztikus - vagyis a lényeget elfedő, szépítő, egyszóval hazug - "klímaváltozás" fogalom honosodott meg a globális klímaromlás megjelölésére, hiszen ez "jótékonyan" elfedi a jelenség okát vagy okait, benne az emberi közreműködés felelősségét (inkább felelőtlenségét) és azt, aminek a nevében, érdekében történik: a csak a profitra összpontosító, a természeti erőforrásokat emiatt kizsigerelő, pazarló, környezetkárosító termelési módot, melynek eredeti, pontos, "leánykori" neve az, hogy kapitalizmus.

Ma már a klimatológusok és több társtudomány képviselőinek döntő többsége egyértelműen bizonyítottnak tekinti, hogy az emberi tevékenység jelentős mértékben előidézője a nagyjából 200 éve kezdődött klímaromlásnak. Persze, vannak még tagadók /lásd: Vitában Kordos László professzorral/, nyilván lesznek a jövőben is, ezért vagy azért. Legyenek is: egyfajta kontroll és ellenérvek csak jót tehetnek ahhoz, hogy minél pontosabban értsük meg és tárjuk fel mit teszünk, milyen következményekkel, milyen alternatíváink vannak és mi az, amit semmiképpen sem folytathatunk tovább.

Akár így, akár úgy: ha csak 1 százalék esélye van annak, hogy "a mi kezünk is benne van" a klíma cáfolhatatlanul megindult romlásában, már nem folytathatnánk azt, ami jellemzi ma is dívó gazdálkodásunkat, termelésünket és közlekedésünket, de leginkább gondolkodásunkat. Ezért gyanús minden olyan kezdetű szöveg, hogy "nem is mi okozzuk, klímaváltozás mindig is volt!" Mert bár az állítás második fele abszolút igaz, ebből nem az következik, hogy a mostanihoz sincs semmi közünk! Amíg az állítás gazdái nem bizonyítják (nem fogják, mert lehetetlen), hogy mi 100 százalékig ártatlanok vagyunk, addig öngyilkos hazardírozás erre hagyatkozva halogatni az egyébként is szükséges változtatásokat. Vagy rosszabb esetben súlyos gazdasági-politikai érdekek, esetleg sima lustaság motiválja a tétlenséget.

Akár így, akár úgy, tény: a klíma romlik. Ez konkrétan Magyarország számára az átlaghőmérséklet emelkedését (ennek nem mond ellent egy-egy "hűvösebb" év vagy hideg tél), összességében kevesebb csapadékot (különösen a vegetációs időben súlyos aszályokat), a kettő összegződéseként egyre erőteljesebb talajszárazságokat, talajvízszint csökkenést és az eddig is szélsőségekre hajlamos éghajlatunk szélsőségeinek gyakoribbá válását, a szélsőségek intenzitásának növekedését hozza (hozta már eddig is) magával (melegrekordok, rekordhidegek, szélsebességi rekordok, pusztító erejű viharok, tornádók rendszeressé válása).

Mit kezdjünk ezzel, ha kertünk van, ha növénykedvelők, gyűjtők vagyunk? Milyen válaszunk lehet erre a kihívásra?

Mehetünk abba az irányba is, amerre a "fogyasztói társadalom" taszigál, pontosabban csábos ajánlatokkal igyekszik téríteni. Csinálhatunk gigantikus (költségű) talajcseréket, telepíthetünk (trendi!) márkás automata öntözőberendezéseket, vásárolhatunk csodálatos külleműre felfújt, tőzegben nevelt, agyontáplált, nagyrészt olasz és holland importból származó, (nekünk és a természetnek) drága, lágy és vízzel telt szövetű növényeket és telepíthetjük őket (régi, rossz) szokásunk szerint késő ősszel (hadd hulljon a férgese!). Vagyonokat költhetünk (ha és amíg vannak erre vagyonok) minderre és a pusztulók-csúnyulók pótlására. Anélkül, hogy tudnánk róla (ha nem akarjuk, nem tudjuk…), mindezzel eszméletlen pazarlást viszünk végbe, nemcsak saját pénzünkkel, de anyaggal, energiával, vízzel is, tovább serkentve és fokozva a környezet szennyezését, a CO2 kibocsátást, a természeti készletek lerablását. És azt az elidegenedést, ami "a világ boldogabbik felén" már jócskán előre haladt. Ha egy átlagos jövedelmű (ott átlagos…) holland megunja öt éve designer által tervezett és telepített, gyönyörű japánkertjét, kérésére néhány hét alatt ledózerolják neki és kis Versailles-t rittyentenek vagy éppen alpesi sziklakertet varázsolnak a helyébe. Egyúttal teljesen felszámolva minden érzelmi kötődést a kerthez, növényhez, természethez, a helyébe egy pénzalapú zöld díszletet állítva, amely természetesen pár év múlva ismét lecserélhető.

De választhatunk más utat is. Nem kötelező, "csak" logikus, takarékos, adekvát a klímánkhoz, a talajainkhoz és abbéli nézetünkhöz, hogy nem vehetjük el az élhető jövőt a gyermekeinktől és unokáinktól. Így vagy úgy, az oldalunkon olvasható minden információ ezt a másik utat mutatja meg, propagálja és menedzseli, enyhítve némileg a "hagyományos" út mindent átható reklámjának és marketingjének nyomasztó túlsúlyát.

Ez az oldal a mi válaszunk a klímaromlás kihívására. Már régóta és hosszú távra választott jelszavunk: kertészkedjen okosabban - elvisszük szárazon!