Arizonica

Arborétum és Kertészet

Ellensivatag

Tetőkerteket már az ókorban is épített az ember. Az sem újdonság - bár Magyarországon még mindig igen ritka -, hogy puccosabb irodaházak tetején öntözött teraszkerteket képeznek ki pihenőpadokkal, filagóriával. Na de öntözetlen, sivatagi-sztyeppei növényekből komponált kertet kialakítani termőföld nélkül, szitált folyami sóderben vagy éppen gyöngykavicsban - hát ez mindennek a teteje!

Nos, ha nem is mindennek, de a globális felmelegedéshez, klímaváltozás-klímaromláshoz és a nagyobb települések egyre szárazabb, egyre forróbb helyi klímájához való alkalmazkodásnak pillanatnyilag talán "a teteje". Márpedig referencia-kertjeink - mint a fotókon is látható szegedi /újszegedi/ - 4-8-10 éve "működnek". Csak emlékeztetőül: az elmúlt évtizedben hat olyan év volt, amelynek hőmérsékleti átlaga 0,5-1,5 fokkal haladta meg az eddig valaha mért átlagokat. 2008 hozta meg az új abszolút hőmérsékleti rekordot 41 C fok feletti értékkel, ugyanakkor , ugyanezen időszakban tíz évből ugyancsak hat volt erősen aszályos. 2000-ben sok helyen öt hónapig nem esett mérhető mennyiségű eső, 2009-ben március-április olyan száraz volt, hogy 30-40 centis búzát arattak és éppen a Dél-Alföldön alig-alig kelt ki a kukorica…

Mit tehetünk ez ellen? Hadakozzunk intenzív öntözéssel méregdrágán? Legyen sziszifuszi küzdelem a vízigényes nyugati tujákért, hamisciprusokért, a megszokott lombhullatókért, a páraigényes alpesi ékszerekért? Vagy adjuk fel és nézzük tétlenül, hogyan terjed a pusztulás?

Közel harminc éve már, hogy mi másképp döntöttünk. A klímaromlást nem tudjuk megakadályozni a világ ellenében, de - és ezt tettük, tesszük - a világ igazán extrém klímájú helyeiről behoztuk, kipróbáltuk, honosítottuk, honosítjuk az ott élő, gyönyörű és "golyóálló" növényeket. Döntésünkhöz és munkánkhoz, de leginkább a még ma is szokatlan gondolkodásmódunkhoz a legütőképesebb muníciót a dr. Debreczy Zsolt és dr. Rácz István kutató botanikus - dendrológus páros adta. Az alapgondolat: egy-egy növény klímatűrésére, ezen belül szárazság- és hidegtűrésére nézve nem az a mérvadó, hogy mai élőhelyén milyen meteorológiai határértékek a jellemzők. Az a lényeges, hogy a faj a kialakulása és máig tartó fennállása során milyen klímákban "fordult meg", ennek következtében genetikailag is rögzült képességként, tulajdonság-együttesként mit hordoz magában? Ennek kiderítésére pedig a leghitelesebb módszer az, hogy "temeljük" a mi klímánkba és próbára bocsájtjuk. A puding próbája ebben is - az evés.

Tény: nagyon sok "ehetőt" találtunk, hatalmasra növő "délszaki" fenyőfélék között éppúgy, mint magashegységi, letörpült jukkákat /vagy éppen nálunk is a szabadban törzset nevelőket/, nemcsak az amerikai Délnyugaton /"Vadnyugat"/ télállónak bizonyult kaktuszokat - a sor hosszan folytatható. A sikeresen honosított növényekből a Vértesben egy kezdettől öntözetlen, állami nyilvántartásba vett, védett arborétumot hoztunk létre és faiskolánkban - az arborétumi referencia birtokában - azonos tűrőképességű növényekből "összerakható" komplett kertekhez szükséges növényanyagot kínálunk a törpéktől az óriásra növőkig, szárazságtűrő örökzöld tölgyektől az olasz pínea-fenyő nálunk is télálló, szelektált fajtáiig.

A sikeres próbák, honosítások vezettek el az öntözetlen, félsivatagi-szubmediterrán jellegű tetőkert ötletéhez, majd "üzemi szintű" alkalmazásához.

Vajon miért éppen olyan növények kerülnek egy sivatagi szárazkertbe, mint amilyenek? És miért képesek tartósan megélni, sőt díszleni is a "semmiben"? A miértek azért-jai a következők.

A nálunk is télállónak bizonyult kaktuszfajok vagy a keskeny levelű, félsivatgi jukkák egész teste a kevés víz, rengeteg fény, nyáron fullasztó hőség, télen dermesztő hideg, kevés tápanyag, de rengeteg ásványi alkotórész és mikroelem paraméterekkel jellemezhető ökológiai feltételrendszerhez alkalmazkodott. Nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatnánk, hogy "igénytelenek", de ez némileg félrevezető, mert valójában ez speciális igény. Viszont minél inkább kielégítjük ezt az igényt, annál jobban érzik magukat, következésképp élettartamuk és díszértékük is annál hosszabb illetve nagyobb. Társítsuk ezeket a növényeket hasonló igényű, a kertészeti gyakorlatban régóta alkalmazott fajokkal, mint például a kövirózsák, varjúhájak, az orvosi zsálya fajtái és változatai, a cipruska, a levendula fajtái és így tovább! Olyan növény-együttest kapunk, amely a lapostetők fényözönében fürödve oda is kertészeti élményt varázsol, ahol egyébként vagy csak sivár és forró, ezért használhatatlan, élvezhetetlen "holt" tér lenne, vagy gigászi költséggel (létesítés és folyamatos fenntartás költségei) is csak nagyon szerény eredmény érhető el "hagyományos" növényekkel és kertészeti módszerekkel.

Mi kell ehhez? Először is statikai és építészeti szempontból átgondolt, nagyon pontosan méretezett beton födém. Aztán kifogástalan technológiai fegyelemmel végrehajtott hő- és vízszigetelés, amely azt is magába foglalja, hogy a téli ,jellemzően csapadékosabb időszakban is legyen lefolyása a víznek, ne válhasson mocsárrá a növények gyökérzónája. Kell tévedhetetlen növényismeret: ide csak a majdnem szó szerint pokoli körülményeket is kibíró fajok és fajták kerülhetnek! Az sem árt persze, ha a növények várható magassági és szélességi méreteinek megfelelőek az ültetési távolságok, valamint a virágzások idejét, a színek csoportosítását, harmonizálását is figyelembe vevő ültetési rend jellemzi a kész kertet.

A levegőben - a nagyvárosokban ma már egészséget károsító mértékben - szálló por mindig tartalmaz szerves összetevőket, növények számára tápanyagként szolgáló szennyeződéseket. A hulló csapadék ezt bemossa a gyökerekhez, ráadásul a csapadékvíz tulajdonképpen mindig nagyon híg tápoldat is egyben, amely ugyanakkor a sóderből, kavicsokból sok ásványi összetevőt, mikroelemet old ki. Hát ez az a "semmi", ami a lapostetők aszkétáinak - mint a gyakorlat visszaigazolja - tökéletesen elég…

Ha az eddig felvázolt előnyökhöz hozzátesszük, hogy az általában alkalmazott 30-40 centis sóder réteg nem kis mértékben hőszigetelőként is "működik" (meglepő módon ez a laza közeg a tartós forróságban sem válik légszárazzá az alsó 10 centis vastagságban…), akkor talán új híveket és alkalmazókat is megnyertünk ennek a bizarr és különleges kertnek, amely úgy is felfogható, mint a fenyegető sivatagosodás ellenében létrehozott alternatíva. Vagyis ellensivatag.

  • A fotókon is megörökített félsivatagi tetőkert tervezője és kivitelezője: Arizonica Kertészet, 1165 Budapest, Rutafa u. 15. III. 8.; Tel: +36 70 9473 406; E-mail: hodijoschka@yahoo.com; Honlap: www.arizonica.hu