Arizonica

Arborétum és Kertészet

Szép Lak

Ö1 + Ö2 + D = Fejéről a talpára!

A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy lakóház építése a talajvizsgálattal meg a statikai tervezéssel kezdődik, aztán jön a szerkezeti felépítés, a belső térelosztás és a gépészet és tulajdonképpen az utolsó mozzanat a külső, látszó felület kialakítása, a forma- és színvilág véglegesítése. Mindez mindig az épület egészére, mint összefüggő komplexumra vonatkozik!

Ha ez megvan, akkor a költségvetés következik. Jó esetben ma már ennek szerves része nemcsak az építkezés költségeinek megtervezése-behatárolása, hanem a folyamatos üzemeltetésre-fenntartásra vonatkozó költségkalkuláció is. Nem egyszer ebből a fázisból vissza kell térni - például költségtakarékossági okokból - előző munkamozzanatokhoz és újra tervezni, újra számolni azt, ami nem megfelelő. A jól megtervezett ház minden felsorolt és mérhető kritériumra vonatkozóan az optimálist jeleníti meg, de legalábbis nem találkozni benne, rajta vállalhatatlan kompromisszumokkal.

Nem így a kert esetében! Nemcsak az a különbség, hogy kertet még ma is sok helyen lehet előzetes tervezés nélkül létesíteni /ahol meg ez előírás, az előzetes követelmények sokszor csak a helyi hatóság ad hoc vagy kizárólag esztétikai kritériumai/. A legtöbb magyar kert eddig is és manapság is úgy készül, hogy a tudatos, logikus végiggondolás, a funkciók számbavétele még nyomokban sem fedezhető fel.

Nemcsak a tágabb tájhoz, a közelebbi lakókörnyezethez sem "igazítják hozzá", ez mint gondolat sem merül fel. Az sem, hogy a készülő saját épület külleméhez, hangulatához, stílusához viszonyítsák. És az sem, hogy házról és kertről, mint összefüggő komplexumról, a kertről magáról pedig önmagán belül mint szerves egészről gondolkodjanak el. És még mi minden hiányzik…

Ami azért /általában/ megvalósul, az egy saját /vagy sajátos…/ szépség-eszmény nevében megfogalmazott kívánság/lista/. Ennek azonban legtöbbször semmi köze a hazai klímához, a helyi adottságokhoz, tájhoz, talajhoz, a tervezett épület méreteihez, külleméhez, a terep /a telek/ domborzati jellemzőihez, méreteihez és alakjához, a növények igényeihez, sajátosságaihoz /például ahhoz az alapvetőhöz, hogy amíg csak élnek, növekszenek!/, elhelyezésük, csoportosításuk, esztétikai hatásuk szabályszerűségeihez - hogy csak a legfontosabbakat, legtipikusabbakat említsük.

Aztán ennek a szépség-elgondolásnak a jegyében, sokszor részletekben, eklektikusan kialakul valami, ami sokkal inkább hasonlít a mákos tésztára fokhagymával, mint - ha már gasztronómia - egy valódi szegedi halászlére vagy tejfölös paprikás csirkére. Vagyis nem harmonikus, szerves egész, nem kompozíció. Nem kert, csak találomra összehordott növények véletlen halmaza, amelyben mindennaposak az egymásba növő, egymást kitakaró cserjék és fák, pusztuló félben lévő, elcsúnyult, oda nem való élőhalottak vegetálnak. Sajnálatos tény, hogy ez akkor is előfordul, ha "hivatásos" cég tervez és épít kertet. Amíg a fejtetőre állított /vagy semmilyen/ gondolkodás nem változik, addig az eredmény sem változhat.

Pár esztendeje a német kertészeti szaklap úgy fogalmazta meg a lényeget, hogy a szép kert "Ökologie plus design, Ö+D". Olyan országban, ahol egy átlagos családi ház átlagos kertjének kialakítására a ház bekerülési költségének 10 százalékát szokás áldozni, a vázolt képlet teljesen hiteles és az ország kertvárosi övezeteinek képe ezt alá is támasztja. /Csak mellesleg: a hasonló adat Japánban 20 /!/ százalék. Magyarországon - ez az igazán jellemző - nem is léteznek ilyen statisztikák, de a gyakorló kerttervező és kertépítők becslése azt mutatja, hogy az átlag mélyen 5 százalék alatt van…/

Lehet azt mondani - és részben ez igaz is -, hogy mi ennyivel vagyunk szegényebbek a németeknél és a japánoknál. Nos, én azt tartom ebből fontosnak, ami az arányt mutatja, nem a kertre fordított abszolút összeg nagyságát. Talán belátható, hogy amikor egy 20-30 milliós ház kertjére eleve" sajnálják" a félmilliónál nagyobb összeget, akkor nem a pénzszűkét, hanem az értékek, nem a gazdasági értelemben vett, hanem a szociológiai értelemben vett értékek különbségét értük tetten. Azt tehát, hogy mennyire fontos a mi "világképünkben" a lakáson kívüli, de még a mi tulajdonunkban lévő terület mint lakótér, mint az életünk minőségét javít/hat/ó objektum? Ha nem sajnálom a pénzt az egyedi olasz fürdőszoba-csempére és a high-tech csaptelepre, de a kertet "elintézem" a "füvesítünk, ültetünk tujákat és kész" formulával, akkor nyilvánvaló, hogy - elsősorban - nem a pénz hiányzik.

Ezért aztán szerintem a nálunk érvényes képlet így néz ki: Ö1+Ö2+D = szép kert.

Ebben a felállásban a második Ö az Ökonómia, vagyis a gazdaság szempontja. Másként: mibe kerül ez nekem és mit kapok a pénzemért? Mert természetesen nem az értelmetlen pénzpazarlás, hanem éppen az okos, takarékos és logikus pénzfelhasználás!

Kezdjük azonban az első Ö-vel, az Ökológiával! Azért ezzel, mert ez határoz meg minden egyebet, ettől függ a pénzügyi és az esztétikai vetület is: így lehet talpára állítani azt, ami ma a feje tetején áll.

Minden növényi élet alapja, meghatározója az a feltételrendszer, amelyben a növény élete zajlik. Minden növény meghatározott, de rugalmas igényekkel lép fel környezete jellemzőit illetően. Ez magába foglalja a klíma sajátosságait / a hőmérsékleti és fényviszonyok, a csapadék mennyisége és éven belüli eloszlása/ és a talaj jellemzőit /kötöttség, víztartó képesség, kémhatás, termőréteg vastagság, tápanyagszintek/ továbbá a jellemző társnövényeket, amelyekkel szívesen társul. Fontos lehet /például tölgyek és fenyőfélék esetében/ a gyökereken élő, fajonként más és más gombafaj, amely a tápanyagfeltárást végzi /mykorhiza kapcsolat, szimbiózis/ Mindez soha nem egyetlen meghatározott számszerű értéket jelent, hanem tűrési tartományokat, "tól -ig"-okat, amelyeken belül a növény életképes és szaporodóképes. Ha a kert leendő területén egy kiválasztott növény számára tartósan a tűrési tartományán belül vannak a mérhető értékek, akkor eredményes lesz a telepítés. Ha nem - akkor nem. A tűrési tartományon belül vannak optimumok: ha ezekhez közeliek a mi területünk jellemzői, akkor az adott növény jó vagy kimagasló produktumot /növekedés, esztétikai érték/ mutat majd.

Mindebből az következik, hogy kertlétesítés előtt tisztába kell/ene/ kerülnünk a terület ökológiai jellemzőivel, majd ismereteket kell/ene/ szereznünk a telepíteni kívánt növények igényeiről. Csak azoknak a növényeknek vannak esélyei, amelyeknek igényei és a területünk jellemzői közel állnak egymáshoz vagy éppen fedésben vannak egymással. Minél teljesebb ez a megfelelés, annál jobbak lesznek az eredmények, annál szebb lesz a kert.

A gondolkodás - a tervezés - során a Magyarországon egyáltalán szóba jöhető növények óriási halmazából a terület ökológiai jellemzőinek ismeretében már ki tudjuk választani azt a kisebb halmazt, amelynek tagjai speciálisan ott és akkor eredményesek, szépek lehetnek. Ez is nagyon nagy mennyiségű növény egyébként, több ezer faj és fajta.

Ekkor következik a második Ö, vagyis a második rosta:, az Ökonómia. Válaszkeresés arra, hogy az ökológiailag megfelelők közül melyek az általunk igényelt méretben, választékban és mennyiségben úgy beszerezhetők, hogy megfizethetők a számunkra? Más szóval: mennyit tudunk - és akarunk - áldozni a kertre?

Itt már nem véletlenül a kertről esik szó és nem csak a növényekről! Tipikus, hogy drágálljuk a valódi, minőségi termőföld árát és silány, épületalapból kikerülő földtől, sőt, a "sitt" eltemetésétől várjuk a csodát. Vagy a fű és tuja együttest /bagóért/ márkás automata öntözőberendezés szolgálja - milliókért. De a fordítottja is tökéletesen irracionális lehet: "pénz nem számít - mondja a frissen tollasodott tulajdonos -, de nekem három hónap múlva itt olyan kert legyen, mintha 100 éve ültették volna!" És érkeznek tucatjával a túlkorosra nevelt faóriások, amelyeket daru emel be a markolóval kiszedett ültetőgödörbe - majd a tengernyi pénzért vett növények éveket azzal töltenek szinte növekedés nélkül, hogy óriás konténerben nyomorgatott gyökérzetüket hozzáigazítsák a hozzá képest túl nagy koronához…

"Mert - mondja a középkorú megrendelő -, nekem nincs időm kivárni, míg a kisebbek megnőnek!" Sosem szoktam érteni, deli fiatalemberek miért készülnek ilyen lendülettel közeli halálra… Azt meg végképp nem értem, minek kell annak kert, akinek soha nem dobogtatja meg a szívét a növények kibontakozása, növekedése, akinek ez mindig is csak egy zöld díszlet marad, minden érzelmi kötődés nélkül. "Zöldség", vagy "gaz" - mint ahogy némelyikük gúnyosan ki is mondja.

Szóval Ökonómia. Az ökológiailag megfelelő növények halmazából anyagi helyzetünk reális mérlegelésével kiválasztjuk a reálisan beszerezhető /van, ami még Nyugat-Európában is hiánycikk, nemhogy nálunk/ és meg is fizethető szortimentet és méreteket. Ha ebben a sorrendben haladunk akkor egyúttal behatároltuk a kevés gondozással-pátyolgatással tartósan szépnek és egészségesnek megtartható növények körét. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a kivitelezés lehet - mint egyszeri aktus - költségtakarékos és költséghatékony -, hanem a kert hosszú távú fenntartása is az lehet. És egy kert nem egy hétre készül… Igaz, vagy nekünk, vagy a tervezőnek-kivitelezőnek nem takarítható meg az ismeretszerzés, az információk szelektálása - vagyis az elmélyült és logikus tervező munka - , ennek eredménye azonban rövid és hosszú távon egyaránt /elég/ sok pénz megtakarítása és egy "szépen muzsikáló", nagy esztétikai értékű kert.

Főleg, ha a harmadik fázis, a D vagyis a Design is hasonló gondossággal történik. Ennek lényege, hogy az ökológiai és gazdaságossági szempontok alapján kiválasztott növénytömegből most már "személyre szabottan", a személyes tetszés, az esztétika elvei és kritériumai szerint kialakul a kertben ültetendő növények konkrét, végleges listája, elrendezésük ott és akkor legjobbnak ítélt módja, méretválasztéka, színösszetétele.

Egyszerűen lehetetlen, hogy egy ilyen módszerrel létrehozott terv, egy ennek alapján végrehajtott telepítés eredménye kudarc, tömeges pusztulás, zavaró vagy zavaros látvány és/vagy feleslegesen kidobott pénz, drága és eredménytelen gondozási-fenntartási munka legyen!

Tehát: Ö1+Ö2+D= Szép kert. Szilárd és pontosan ismert ökológiai alapokon gazdaságosan kivitelezett és fenntartható, hosszú távon is harmonikus és esztétikus kert - ez az a képlet, amely fejéről a talpára állítja, logikus és a természetbe illeszkedő rendbe rakja zavaros gyakorlatunkat.

Nagyon itt az ideje.