Arizonica

Arborétum és Kertészet

Népszabadság, 2009. december 29.

A növénytréner

Hódi Tóth József bemutatását földbirtokvásárlásának felelevenítésével érdemes kezdeni. Nem mostanában történt, jó másfél évtizeddel ezelőtti eseményről van szó, de sokat elárul a budapesti kertészmérnökről.

Hódi Tóth József ugyanis a kilencvenes évek közepén elhatározta, hogy a Vértes déli lábánál vesz egy nagyobb kertet. Nagyjából tucatnyi eladó birtokot szemlélt meg. Ezeken a mustrákon a tulajdonosok általában azt ecsetelték, hogy milyen jó minőségű a telkükön a föld, hogy milyen kiválóan teremnek a gyümölcsfák, hogy milyen csodás a szőlőültetvény.

Rosszul tették, hogy dicsérték az eladó portékát. Hódi Tóth József ugyanis ilyenkor rövidre zárta a beszélgetést:

- Túl jó! - közölte kurtán, majd gyorsan elbúcsúzott. A furcsa keresgélés akkor zárult, amikor a kertészmérnök végre rábukkant a Fejér megyei Csákvár felett a Kotló-hegyen egy félhektáros zárt kertre.

- Csodálatos látvány volt: augusztus közepén csak foltokban lehetett látni a kiégett fű nyomait, a gyümölcsfák félig már elszáradtak, a talajról látszott, hogy rossz minőségű erdőtalaj. Hát még, amikor megtudtam, hogy a környék legszelesebb része, ráadásul még kutat fúrni sem érdemes, mert negyven méter mélységig egy csepp víz sincs a talajban, úgy éreztem, megtaláltam az igazit. Úgy nézett ki a birtok, mint az arizonai sivatag - mondja elérzékenyülten Hódi Tóth József.

Merthogy a kertészmérnök a lehető legrosszabb minőségű mezőgazdasági területet kereste: itt akarta ugyanis kialakítani azoknak a növényeknek az arborétumát, amelyek egyébként a világ legextrémebb éghajlati és időjárási körülményei között őshonosak.

Mielőtt a másfél évtizede folyó kísérlet eredményeiről szólnánk, érdemes lajstromba venni a most 63 éves Hódi Tóth József életpályájának korábbi állomásait. Az világosan látszik, hogy valójában két életet élt. Nem kettős életet, mert időben egymás után következett a két szakasz. Szegeden töltötte a gyerekkorát, amikor is arról álmodozott, hogy erdész lesz belőle, ám ezt a tervét újra kellett gondolnia, amikor megtudta, hogy a soproni egyetemre matematikából is felvételizni kell. Kényszerűségből választotta a kertészetet, a mérnöki szakdiplomáját szőlő- és gyümölcstermesztésből, illetve borászatból szerezte. Első munkahelyén, a szikrai állami gazdaságban egy zöldbab- és egy paradicsomszüret levezénylésére volt ideje, mielőtt bevitték volna 27 hónapos határőri szolgálatra. Ott aztán merészen pályát módosított.

- Akkoriban novellákat és verseket írogattam, néhány meg is jelent nyomtatásban a Határőr című lapban - meséli Hódi Tóth József. - Sőt egy idő után felkértek, hogy legyek a lap munkatársa. Így kezdődött újságírói pályafutásom.

Ami csaknem 24 évig tartott. A Határőr mellett több lapnál is dolgozott, utoljára a Szövetkezeti Hírmagazinnál, amelynek a szerkesztőségét 1992-ben váratlanul szélnek eresztették. Hódi Tóth József pályája ismét éles kunkort vett. A nyolcvanas évek közepétől kezdve foglalkozott télálló kaktuszok gyűjtésével, állás nélkül maradva pedig úgy döntött, hogy az addigi hobbiból megélhetést farag. Saját bevallása szerint az első években budakeszi telkén botcsinálta dísznövénykertészként kaktuszok, sivatagi jukkák és ciprusok nevelésével, értékesítésével próbált a felszínen maradni.

Aztán belejött a dologba. Vállalkozóként és botanikusként is. Folyamatosan képezte magát, miközben vállalkozóként szerzett jövedelméből egyrészt a cégét fejlesztette, másrészt belevágott a már említett botanikai kísérletbe. Egy olyan arborétum létrehozását határozta el, amelyben a világ legtávolabbi pontjairól összegyűjtött növényeket nevelhet, azt tesztelve, hogy miként alkalmazkodnak a magyarországi klímához.

- Az volt az alapfeltevésem, hogy minden más élőlénynél jobban alkalmazkodnak a számukra megszokottól eltérő, extrém viszonyokhoz azok a növények, amelyek saját környezetükben is szélsőséges körülményekhez vannak szokva, azaz forróságban vagy éppen hidegben, esetleg a legnagyobb szárazságban vagy a legcsapadékosabb vidékeken, továbbá a legrosszabb minőségű talajon fordulnak elő - mondja Hódi Tóth József. - Ezek általában évezredek óta létező fajok, amelyek már számos klímaváltozást túléltek, ez az alkalmazkodóképesség pedig genetikailag is beléjük ivódott.

Így aztán nyakába vette a világot, hogy a sivatagokból, a sarkkörön túlról, a több ezer méter magas hegyekről összegyűjtse a legvadabb viszonyokkal is dacoló növények magjait, oltógallyait. Ahová nem jutott el személyesen, onnan az interneten vásárolt, esetleg az általa mentorokként emlegetett két kutató botanikus - Debreczy Zsolt és Rácz István - segítségével szerzett magvakat, növényeket. Ültetési naplója tanúsága szerint az elmúlt bő évtizedben 2263 növényt telepített kotló-hegyi birtokán, és ebből 1346 darab ma is él és virul. A listán többek között gyertyatartókaktusz, mamutfenyő, chilei fenyő, japán tövises vadcitrom, karmazsintölgy, arizonai ciprus és madárbirs is szerepel.

- Úgy látszik, hogy ezek a növények nem olvasnak szakkönyveket, mert azok szerint a többségüknek már rég el kellett volna pusztulnia - mondja Hódi Tóth József. - Akad olyan közöttük, amelyik elvileg nem bírja a hideget, másik a csapadékhiányt, a harmadik a szélre érzékeny, a negyedik csak a savas talajt szereti - aztán tessék, mégis jól érzik magukat az arborétumban. Mindez azt bizonyítja, hogy azok a növények, amelyek a világ másik táján hozzászoktak egyféle extrém időjárási körülményhez, jóval életképesebbek másfajta szélsőséges helyzetben, sőt azok kombinációjában is.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Hódi Tóth József túlgondozná a növényeit. Sőt valójában semmit nem tesz velük. Nem locsolja, nem metszi, nem kapálja, nem permetezi egyiket sem. Azt a felvetésünket viszont, hogy ez így "növénykínzásnak" tűnik, a kertészmérnök hevesen visszautasította.

- Kísérleteimnek az a célja, hogy meghatározhassam az adott növények tűrőképességét, és a megfelelő szelektálással kiválaszthassam azokat a fajtákat és egyedeket, amelyek a magyar éghajlati és időjárási viszonyok között is életképesek - mondja Hódi Tóth József. - Ezek a növények aztán várhatóan túlélik majd az elkerülhetetlen klímaromlást is, így a mainál jóval szélsőségesebb viszonyok között is megmaradhatnak. Néhány évtizeden belül ezek a most még egzotikusnak számító növények népesítik majd be a magyarországi kerteket.

A "növénytréner" sikereinek egyébként komoly ára volt: háromszor nősült, és háromszor vált el. Utolsó házassága a saját bevallása szerint is a kotló-hegyi arborétumra ment rá, mivel kevés ideje maradt a családjára.

A szenvedély erejét mutatja, hogy mindig akad olyan egzotikus növény, amelynek a megszerzése lázban tartja Hódi Tóth Józsefet. Most éppen egy mexikói növényről, a Montezuma-fenyőről álmodozik.

- Gyönyörű, harminc centi hosszú tűlevelei vannak. Mivel fagyérzékeny, igazi kihívásnak tűnik a meghonosítása. Komoly siker lenne kiszelektálni egy olyan egyedet, amelyik bírja a fagyot.